16.fejezet-Miért hagytál megint magamra?

 Sziasztok!Itt az új rész és van egy hírem....Új társszerkesztőm van!!A neve Patty és ezt a részt is ő írta!A kövi fejezet 4KOMI után jön!Jó olvasást!!Wandus,Patty xxx :D

(Harry szemszöge)

Bekopogtam Lucyhez.

-Szia. Bejöhetek?

-Szia. Persze. Mizu?

-Semmi, csak azért jöttem be, hogy szóljak, hogy Daisy nem tud majd bejönni hozzád egy darabig.

-Mi? Mi történt vele?

-Hát..öm...Terhes lett, és most azért van a kórházba ,mert valahogy elment a baba.-mondtam egy kicsit hadarva.

-Terhes? Kitől? Hogyan?

-Igen, és tőlem, és gondolom nem kell mesélnem arról, hogy hogyan.

-Nem hiszem el. Harry, hogy lehettél ilyen hülye??

-Részegek voltunk, és csak úgy megtörtént.

-Nem hiszem el! Hogy van most??

-Már sokkal jobban, mint volt, és egy kicsit mérges is rám.- mondtam neki szomorúan.

-Én is az lennék rád hidd el.

-Igazából nem azért, amiért te. Hanem azért ,mert nem vettem fel a telefont mikor baj volt. De ez már egy másik történet.

-Oh My God....Harry. Most magamra hagynál lécci?

-Persze. Akkor szia.

-Szia.

Lucy nagyon mérges rám. Csak tudnám, hogy miért! Jó tudom, hogy hülyén cselekedtünk, de akkor is az a múlt. Visszamentem Daisyhez, hogy-hogy van de ő aludt. Olyan szép nyugodtan aludt. Még néztem vagy 10percig, és utána megszólalt a telefonom. Gyorsan kimentem a kórteremből, hogy ne ébresszem Daisyt. Candy hívott.

-Szia Candy. Mizu?

-Szia Harry. Kérhetek tőled valamit?

-Persze mond csak.

-Tudnánk találkozni a parkban úgy egy fél óra múlva??

-Ömmm...persze. Akkor egy fél óra múlva.-Majd leraktam a telefonomat, és még egyszer bementem a kórterembe és adtam egy puszit Daisy arcára, majd elindultam a parkba.

(Daisy szemszöge)

Hirtelen egy rémálomból ébredtem fel.Azt álmodtam,hogy mégis megszületett a baba és Harry magunkra hagyott,elment.Nagyon rossz érzés volt.

-De Harry hol van?Még mindig Lucyval beszél?Ugye nincs semmi baj,nem vesztek össze?-gondoltam magamba,majd egy újabb görcsös fájdalom tört rám.Szerencsére a folyosón pont ott ment egy nővér,szóval a kevéske erőmmel kiabáltam neki;meghallotta.Szólt az orvosnak,bejött és megvizsgált.Csak egy fájdalom csillapítót adott nekem.Azt mondta,hogy nem kell pánikolni az ilyen fájdalmaknál,csak vegyek be egy szemet a gyógyszerből és rögtön hatni fog.Mikor elmúlt a görcs felhívtam Harryt,hogy jöjjön át az én szobámba.Csörög...csörög...de nem veszi fel.Megint megpróbáltam hívni,de csak a hangrögzítő kapcsolt be:

-Miért hagytál megint magamra?-mondtam sírva a telefonba,majd leraktam.

Most Edwardot hívtam,rá mindig számíthatok.Néhány perc múlva már nálam volt.

-Szia!-köszöntem.

-Szia!Hogy vagy?

-Nem túl jól.Megint hívtam Harryt,de nem vette fel.Biztos elment.-mondtam letörve

-Ne szomorkodj,itt vagyok én neked!Tudod,a karrierje,más nők,fontosabbak neki,mint egy gyönyörű,tökéletes lány.

-Én?Gyönyörű?Tökéletes?Komolyan gondolod?

-Nem gondolom,hanem tudom!-mondta,majd rám kacsintott Edward.

Az orvos jó hírt közölt velünk:hazamehetek!

-Hova haza?Harryhez?-gondolkodtam hangosan.

-Tudod mit,Daisy?!Gyere hozzám.Nálam nagyon jó helyed lesz!-mosolygott és megfogta a kezem.

Együtt elkezdtünk pakolni,majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk Ed lakásába.Aranyos kis háza van.Megmutatta a szobámat,lepakoltam,lezuhanyoztam és hamar lefeküdtem aludni,mert nagyon fáradt voltam.Este Edward jó éjt puszit is adott.

Edward