
*Harry szemszöge*
-Szia!Miért hívtál?
-Szia!Köszi,hogy eljöttél.Üljünk le a padra, elmesélem.Emlékszel még Joe Stewartra?Volt osztálytársunk. Már vagy két éve együtt jártunk, majd egyik nap megkérte a kezemet.Nagyon örültem neki, persze, hogy igent mondtam.
-Ez nagyszerű, de ezzel mi a baj? -kérdeztem kíváncsian.
-Az esküvőnk napján.....nem jelent meg...-mesélte sírva. Furcsálltam kicsit, hogy nem jön könny a szeméből...de mindegy.-Nem tudom, hogy mi történhetett, nagyon szerettük egymást...és most olyan jól jönne egy barát aki megvigasztal..aki...
-Rám mindig számíthatsz.Ilyenek a barátok.-mosolyogtam, majd megcsörrent a telefonom, egy hangüzenet jött:-Miért hagytál megint magamra? -mondta Daisy sírva.
-Úristen, Daisy! Bocsáss meg!-motyogtam magamban.-Sajnálom Candy,most mennem kell, fontos!Szia!
-Öm...oké...majd hívlak....Szia...
Gyorsan bepattantam a kocsiba és siettem a kórházba.Útközben a rendőrök megállítottak gyorshajtás miatt.
-Elnézést biztosúr, de sietek a kórházba.
-Harry Styles?! A lányom nagy rajongója.Most kivételesen elengedem, de cserébe kérnék egy autogramot.-mondta a rendőr, adtam egy aláírást és rohantam Daisyhez.
*A kórházban*
Felszaladtam az emeletre Daisy szobájába. Benyitottam, de a szoba üres volt.
-Daisy?! -kérdeztem magamtól, majd a szekrénybe is benéztem, hogy biztos legyek abban, hogy elment.Kimentem a recepcióhoz és megkérdeztem, hogy a 156-os szobából (Daisy szobájából) mikor ment el a "beteg". Azt mondták, hogy 2 órája engedte haza az orvos.
-Én akkor Candy-vel voltam...a szerelmemnek szüksége lett volna rám.-gondoltam magamban, majd hazaindultam.
*Otthon*
-Daisy!!!! Itt vagy drágám? -kiabáltam.
-Nem, nincs itthon.-szólt egy hang. Louis volt az.-Ugye tudod, hogy most nagyon mérges vagyok rád?
-Mindenki haragszik rám.De te most miért?
-Ne játszd itt nekem a hülyét.Tudod te nagyon jól!
-Arra gondolsz ami Daisy-vel történt?
-Igen, pontosan arra.Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Miért nem mondtad el nekem?A tesók mindent elmondanak egymásnak!Ugye?!-kérdezte Lou,majd mérgesen rámnézett.
-Igen,de...most annyira össze vagyok zavarodva...és....-sírni kezdtem,pedig én nem vagyok az a sírós fajta.
-Jaj,Hazza!Göndörkém,ne sírj!-vigasztalt Louis és átölelt.
-De amúgy te erről honnan tudsz?
-Lucytól,meglátogattam a kórházban.Szegény,annyira egyedül van,de nemsokára kiengedik.De most nem ez a lényeg,most Daisyre gondoljunk.Mikor bementél a kórházba már nem volt ott,ugye?
-Már nem,de nem tudom,hogy hova mehetett.Azt hittem,hogy itthon van.Várjcsak!Lucy!Lucy talán tud valamit!
Hát akkor mire várunk?Menjünk!
*Újra a kórházban*
-Louis!De örülök neked!Ó,Harryt is magaddal hoztad?Ennek most nem örülök.
-Most Daisy miatt jöttünk...-kezdte el Louis a mondandóját,de Lucy közbeszólt.
-Mi történt vele??
-Hát..elment...vagyis haza engedték a kórházból,de nincs otthon.Nincs valami ötleted,hogy hol lehet?-folytatta Lou.
-Öm..valaki..aki...EDWARD!Edwarddal mostanában nagyon jól kijönnek.Nézzétek meg nála.
-Na de jó..Edward...uuutálom.Azért köszi Lucy,ezt még meghálálom!-mondtam,majd adtam egy puszit az arcára.
-Tudod hol lakik Ed?-kérdezte tőlem Louis.
-Sajnos tudom...
*Edward házánál*
-Ez az a ház?
-Igen.
Nem is kellett csöngetni,mert Edward épp a kertben volt.
-Edward!Edwaard!-kiabáltam.
Nagyon jóó:)
VálaszTörlésCool lett :)
VálaszTörlésJó lett :)
VálaszTörlésVárom a kövit :D
nadzsooon jóólett csakúgy mint a többi...;) és kiírta az elejét..ki kinlódott velee na kii?? xd
VálaszTörlésOrosz én találtam ki te csak beírtad a blogba! xd Amúgy köszönöm szépen mindenkinek a kommenteket :DD
VálaszTörlésNagyon jó...csak gyors kövit!:)
VálaszTörlés