Kellemes ünnepeket!

• Boldog Karácsonyt!
• Boldog Születésnapot Louis! Boo Bear!

Figyelem!

Ugye ismerjük Daisyt? :) A képe:

És arra gondoltam, hogy lecserélem a képét,a neve ugyanaz maradna /Daisy/ csak a képe lenne más,a kép:

Szerintetek melyik kép legyen?Ti döntsetek!! :P Patty,Wandus xxx

19.fejezet-a nagy meglepetés

Halihóó!!Itt az új rész!!Ehhez is sok komit várunk szóval 6KOMI után új fejezet!Iratkozzatok fel és jó olvasást! Wandus,Patty xxx

*Lucy szemszöge*

Eközben:

Már régóta bent vagyok a kórházban.Olyan unalmas egyedül,magányosan.Néha-néha meglátogat Niall,Zayn,Liam,gyakrabban Louis,de Daisyt és Harryt  rég nem láttam.
De ma jó hírt kaptam;bejött az orvos és azt mondta,hogy szépen fejlődik a lábam,ezért hazamehetek.Juuj ennek nagyon örülök!De még 1-2 napig rajtam kell lennie a gipsznek.
Rögtön felhívtam Louist és elmeséltem neki a nagy hírt,és ma délután értem is jön.Összepakoltam a cuccomat és mire észbe kaptam Lou már nálam volt.
-Louiiiiiis!!!!Hazamegyek,hazamegyek.....ezaz baby!!!-nyakába ugrottam,majd jártam egy örömtáncot.
-Lucy,Lucy,nyugi.Vigyázz  lábadra!Na mehetünk?!
-Hát persze!-mint egy kisgyerek, ugrálva mentem ki az ajtón,a törött lábammal.
Lou megfogta a csomagjaimat,berakta a csomagtartóba és száguldtunk ezerrel haza.
-Megjöttem itt lakók!-rontottam be a házba.
Daisy és Harry a kanapén ölelkezve TV-t néztek,majd Daisy szemei kikerekdeve bámultak rám.
-LUCY!!!!-kiáltva szaladt felém Daisy.-Nem úgy volt,hogy 1 hét múlva engednek ki?Mindegy,nem érdekel,az a lényeg,hogy itthon vagy!!!WÁÁÁÁ!!!-sikítoztunk.
Liam és Zayn és lerohant a lépcsőn.Zayn elbotlott és majdnem zuhant egy nagyot.
-De jó,hogy itt vagy!-üdvözöltek a fiúk és ők is átöletek.
-Niall?-kérdeztem kíváncsian.
-Ő nincs itthon,nem tudjuk,hogy hol van.-válaszolt Liam.
-Oh,értem....-elszomorodtam.-Nagyon éhes vagyok,milyen kaja van:?
-Máris csinálok neked valami finomat!-szólt Harry,majd Daisyvel kézen fogva a konyhába mentek.

*Este*

Egész nap nem láttam Niallt.Ez fájt,hogy hazajöttem,azt vártam,hogy őt láthassam....és nincs itthon.
Mindenki elment,egyedül maradtam.Zayn Perrievel van,Liam,Daisy és Louis buliznak,Harry korán lefeküdt aludni,mert holnap nagy meglepetésre készül.
Majd a nappaliból erősödő gitárszót hallottam.Megijedtem,de összeszedtem minden bátorságomat és lementem.Niall a lépcső végén várt engem.Lerakta a gitárt és kitárta két karját.A nyakába ugrottam.
-Hiányoztál!-súgtam a fülébe.
-Te is nekem,drága,nagyon!!Egy kis meglepetéssel készültem neked.
-Tényleg?Akkor had öltözzek át kérle, nem szeretnék pizsamában lenni,nem szép.
-Nem kell,te így tökéletes vagy nekem!-megfogta a kezem és rám mosolygott.
Az asztalhoz vezetett ami szépen megvolt terítve és leültetett.
Mielőtt hozzákezdünk a vacsorához,amit én főztem,-kacsintott-had adjak neked valamit.Kérlek csukd be a szemedet.
Éreztem,hogy izgult,mert remegett a keze.
-Oké,kinyithatod.
A nyakamban egy nyaklánc lógott,egy törött szív,amire ez volt írva:"I'm in love with you~Niall" és egy kis gyémánt volt rajta.A szív másik fele Niallnél volt,amin az én nevem állt.
-Niall,ez gyönyörű!
-Mint te!-mélyen a szemebe nézett és elcsattant az első csók.Csodálatos érzés volt.Olyan,mint ha egy üres szobában lennénk csak mi ketten,majd pillangók repkednek körülöttünk és tűzijátékok robbannak.
Niall a kedvenc ételemet főzte:sült marha,rák salátával és héjában sült krumplival.
-Honnan tudtad,hogy ez a kedvencem?-kérdeztem.
-Csiripelték a madarak. ;)
Nagyon finom volt,de főzni nem tud olyan jól,mint énekelni és gitározni.Igen,vacsora után elénekelte nekem a Little Things-et.Annyira elérzékenyültem,csodálatos volt.Leültünk a kanapéra,átölelt engem Niall és elmesélte,hogy mennyire szeret.Mikor azt mondta,hogy jobban szeret engem,mit a Nando's-t vagy a kaját....belegondoltam,hogy milyen nagy a szeretete irántam:ÓRIÁSI
Ha jobban szeret engem,mint a legkedvesebb kajáldáját,akkor teljes szívéből szeret.Majd egymás karjában elaludtunk.

18.fejezet-Veszekedésből újra szerelem

Sziasztok! Új rész!!Jó olvasást!Kövi rész legalább 6 KOMI után jön!
Patty,Wandus

*Harry szemszöge*

-Edward! Edward!-Kiabáltam.
-Igen? Szia Harry segíthetek?
-Hol van Daisy?
-Ohh...a házban van és alszik...gondolom. Amikor még bent voltam akkor még aludt.-mondta egy kicsit összezavarodva.
Nekem se kellett több, berohantam a házba és fel akartam rohanni, de Louis megállított.
-Mégis mit akarsz csinálni?
-Felmegyek hozzá és...
-És? És akkor mi lesz?-Mondja Louis.
-Nem tudom majd rögtönözök!
-Mert az olyan jó dolog.
-Nem érdekel. Szeretem Daisyt, és nem akarom elveszteni mert valami ficsúr elveszi tőlem.
-Ugye tudod, hogy te is elcseszted??
-Igen tudom...de ezt akarom helyre hozni!
-Figyelj Harry! Daisy is szeret téged!-Szólt közbe Edward.-Nagyon aranyos lány meg minden, de ő csak téged szeret.
-Hogy mi??
-Ezt meg, hogy érted??-Kérdi Louis. Igazából én se nagyon értettem, hogy mire akar kilyukadni!
-Tegnap este sokat beszélgettem vele miután hazahoztam, és csak rólad beszélt mag arról, hogy mennyire elcseszted!!!
-Hát ja..ezt én is tudom. Pont ezért szeretnék vele beszélni!
-Kivel akarsz, és miért beszélni???-Jött le az emeletről Daisy álmos fejjel.
-Veled!-Sütöttem le a szemem.
-Akkor mi most magatokra is hagyunk!-Mondta Louis és kiment Edwarddal. Pont jókor hagynak magamra ez nagyon jó! Na mind egy ezt magamnak kell megoldanom. Megfogtam Daisy kezét és felmentem vele az emeletre. Bementem az első szobába amit találtam, és leültettem az ágyra Daisyt az ágyra ami ott volt. Ő csak értetlenül nézett rám.

-Figyel Daisy én nagyon szeretlek téged, és csak téged szeretlek. És ha azt hiszed, hogy Candyt szeretem akkor nem jól hiszed. Ő csak egy régi osztálytársam, és jó barátok vagyunk!
-Ja persze. Az a sok idő amit együtt töltötök az biztos azt jelenti, hogy jó barátok vagytok.
-Csak azért voltam vele olyan sokat, mert rég láttam.
-Ja ahha.
-Kérlek higgy nekem. Daisy nagyon sajnálom, hogy nem voltam veled amikor kellett volna. Tudom, hogy ez súlyos bűn,de én nagyon szeretlek!!
-Harry, ha tényleg szeretsz akkor nem hagytál volna cserbe! Nem egyszer hagytál már cserben! Hanem kétszer! Akkor, amikor a legjobban szükségem volt rád. De nem, te ki tudja, hogy hol vagy és kivel!-Vágta a fejemhez már könnyes szemmel!
-Tudom, tudom, és nagyon sajnálom. Csak kérlek adj még egy utolsó esélyt. Kérlek!!-Már én sem bírtam a könnyeimmel, és nekem is legördült a szememen néhány könnycsepp. Gyorsan letöröltem az arcomról, hogy ne lássa meg de sajnos ezzel elkéstem!
-Te mégis miért sírsz Harry?-Nézett rám értetlenül.
-Mert...félek, hogy...örökre megutálsz...és azt..soha nem.. élném..túl..
-Jajj Harry..én..nem utállak...vagyis egy darabig igen...de most már nem hiszem-majd odajött hozzám és megölelt. El se hiszem, hogy megölelt, hogy lehet, hogy egy ilyen lány mint Daisy ennyire megbocsátó? De nem érdekel én is visszaöleltem, és olyan szorosan ahogy csak tudtam!
-Ömm..Harry..nem kapok..levegőt..
-Jajj, ne haragudj, csak annyira szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni!
-Harry én sem akarlak elveszíteni, csak kérlek máskor figyelj oda rám!
-Nem fogsz bennem csalódni! Mindig melletted leszek! Még akkor is amikor nem kéne-mondtam teljesen boldogan!
-Rendben!-Mondta mosolyogva Daisy.
-Szeretlek! De nagyon!
-Én is téged Harry.
Miután ezt kimondta Daisy én megcsókoltam őt. Nagyon jó volt újra őt csókolni! Eszméletlen érzés volt, soha nem akartam abba hagyni, de sajnos a levegőnk elfogyott. Miután ajkaink elváltak, én megint magamhoz öleltem!

17.fejezet-Miért hagytál megint magamra? 2.

Sziasztook!Újrész!!Jó olvasást!Kövi rész legalább 4KOMI után jön! (Most nem tudok mást írni:P).Wandus,Patty

*Harry szemszöge*

  -Szia!Miért hívtál?

 -Szia!Köszi,hogy eljöttél.Üljünk le a padra, elmesélem.Emlékszel még Joe Stewartra?Volt osztálytársunk. Már vagy két éve együtt jártunk, majd egyik nap megkérte a kezemet.Nagyon örültem neki, persze, hogy igent mondtam.

 -Ez nagyszerű, de ezzel mi a baj? -kérdeztem kíváncsian.

 -Az esküvőnk napján.....nem jelent meg...-mesélte sírva. Furcsálltam kicsit, hogy nem jön könny a szeméből...de mindegy.-Nem tudom, hogy mi történhetett, nagyon szerettük egymást...és most olyan jól jönne egy barát aki megvigasztal..aki...

 -Rám mindig számíthatsz.Ilyenek a barátok.-mosolyogtam, majd megcsörrent a telefonom, egy hangüzenet jött:-Miért hagytál megint magamra? -mondta Daisy sírva.
 -Úristen, Daisy! Bocsáss meg!-motyogtam magamban.-Sajnálom Candy,most mennem kell, fontos!Szia!

 -Öm...oké...majd hívlak....Szia...

 Gyorsan bepattantam a kocsiba és siettem a kórházba.Útközben a rendőrök megállítottak gyorshajtás miatt.

 -Elnézést biztosúr, de sietek a kórházba.

 -Harry Styles?! A lányom nagy rajongója.Most kivételesen elengedem, de cserébe kérnék egy autogramot.-mondta a rendőr, adtam egy aláírást és rohantam Daisyhez.

 *A kórházban*

 Felszaladtam az emeletre Daisy szobájába. Benyitottam, de a szoba üres volt.

 -Daisy?! -kérdeztem magamtól, majd a szekrénybe is benéztem, hogy biztos legyek abban, hogy elment.Kimentem a recepcióhoz és megkérdeztem, hogy a 156-os szobából (Daisy szobájából) mikor ment el a "beteg". Azt mondták, hogy 2 órája engedte haza az orvos.
 -Én akkor Candy-vel voltam...a szerelmemnek szüksége lett volna rám.-gondoltam magamban, majd hazaindultam.

 *Otthon*

-Daisy!!!! Itt vagy drágám? -kiabáltam.

 -Nem, nincs itthon.-szólt egy hang. Louis volt az.-Ugye tudod, hogy most nagyon mérges vagyok rád?

-Mindenki haragszik rám.De te most miért?

 -Ne játszd itt nekem a hülyét.Tudod te nagyon jól!

 -Arra gondolsz ami Daisy-vel történt?

 -Igen, pontosan arra.Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Miért nem mondtad el nekem?A tesók mindent elmondanak egymásnak!Ugye?!-kérdezte Lou,majd mérgesen rámnézett.

-Igen,de...most annyira össze vagyok zavarodva...és....-sírni kezdtem,pedig én nem vagyok az a sírós fajta.

-Jaj,Hazza!Göndörkém,ne sírj!-vigasztalt Louis és átölelt.

-De amúgy te erről honnan tudsz?

-Lucytól,meglátogattam a kórházban.Szegény,annyira egyedül van,de nemsokára kiengedik.De most nem ez a lényeg,most Daisyre gondoljunk.Mikor bementél a kórházba már nem volt ott,ugye?

-Már nem,de nem tudom,hogy hova mehetett.Azt hittem,hogy itthon van.Várjcsak!Lucy!Lucy talán tud valamit!

Hát akkor mire várunk?Menjünk!

*Újra a kórházban*

-Louis!De örülök neked!Ó,Harryt is magaddal hoztad?Ennek most nem örülök.

-Most Daisy miatt jöttünk...-kezdte el Louis a mondandóját,de Lucy közbeszólt.

-Mi történt vele??

-Hát..elment...vagyis haza engedték a kórházból,de nincs otthon.Nincs valami ötleted,hogy hol lehet?-folytatta Lou.

-Öm..valaki..aki...EDWARD!Edwarddal mostanában nagyon jól kijönnek.Nézzétek meg nála.

-Na de jó..Edward...uuutálom.Azért köszi Lucy,ezt még meghálálom!-mondtam,majd adtam egy puszit az arcára.

-Tudod hol lakik Ed?-kérdezte tőlem Louis.

-Sajnos tudom...

*Edward házánál*

-Ez az a ház?

-Igen.

Nem is kellett csöngetni,mert Edward épp a kertben volt.

-Edward!Edwaard!-kiabáltam.

16.fejezet-Miért hagytál megint magamra?

 Sziasztok!Itt az új rész és van egy hírem....Új társszerkesztőm van!!A neve Patty és ezt a részt is ő írta!A kövi fejezet 4KOMI után jön!Jó olvasást!!Wandus,Patty xxx :D

(Harry szemszöge)

Bekopogtam Lucyhez.

-Szia. Bejöhetek?

-Szia. Persze. Mizu?

-Semmi, csak azért jöttem be, hogy szóljak, hogy Daisy nem tud majd bejönni hozzád egy darabig.

-Mi? Mi történt vele?

-Hát..öm...Terhes lett, és most azért van a kórházba ,mert valahogy elment a baba.-mondtam egy kicsit hadarva.

-Terhes? Kitől? Hogyan?

-Igen, és tőlem, és gondolom nem kell mesélnem arról, hogy hogyan.

-Nem hiszem el. Harry, hogy lehettél ilyen hülye??

-Részegek voltunk, és csak úgy megtörtént.

-Nem hiszem el! Hogy van most??

-Már sokkal jobban, mint volt, és egy kicsit mérges is rám.- mondtam neki szomorúan.

-Én is az lennék rád hidd el.

-Igazából nem azért, amiért te. Hanem azért ,mert nem vettem fel a telefont mikor baj volt. De ez már egy másik történet.

-Oh My God....Harry. Most magamra hagynál lécci?

-Persze. Akkor szia.

-Szia.

Lucy nagyon mérges rám. Csak tudnám, hogy miért! Jó tudom, hogy hülyén cselekedtünk, de akkor is az a múlt. Visszamentem Daisyhez, hogy-hogy van de ő aludt. Olyan szép nyugodtan aludt. Még néztem vagy 10percig, és utána megszólalt a telefonom. Gyorsan kimentem a kórteremből, hogy ne ébresszem Daisyt. Candy hívott.

-Szia Candy. Mizu?

-Szia Harry. Kérhetek tőled valamit?

-Persze mond csak.

-Tudnánk találkozni a parkban úgy egy fél óra múlva??

-Ömmm...persze. Akkor egy fél óra múlva.-Majd leraktam a telefonomat, és még egyszer bementem a kórterembe és adtam egy puszit Daisy arcára, majd elindultam a parkba.

(Daisy szemszöge)

Hirtelen egy rémálomból ébredtem fel.Azt álmodtam,hogy mégis megszületett a baba és Harry magunkra hagyott,elment.Nagyon rossz érzés volt.

-De Harry hol van?Még mindig Lucyval beszél?Ugye nincs semmi baj,nem vesztek össze?-gondoltam magamba,majd egy újabb görcsös fájdalom tört rám.Szerencsére a folyosón pont ott ment egy nővér,szóval a kevéske erőmmel kiabáltam neki;meghallotta.Szólt az orvosnak,bejött és megvizsgált.Csak egy fájdalom csillapítót adott nekem.Azt mondta,hogy nem kell pánikolni az ilyen fájdalmaknál,csak vegyek be egy szemet a gyógyszerből és rögtön hatni fog.Mikor elmúlt a görcs felhívtam Harryt,hogy jöjjön át az én szobámba.Csörög...csörög...de nem veszi fel.Megint megpróbáltam hívni,de csak a hangrögzítő kapcsolt be:

-Miért hagytál megint magamra?-mondtam sírva a telefonba,majd leraktam.

Most Edwardot hívtam,rá mindig számíthatok.Néhány perc múlva már nálam volt.

-Szia!-köszöntem.

-Szia!Hogy vagy?

-Nem túl jól.Megint hívtam Harryt,de nem vette fel.Biztos elment.-mondtam letörve

-Ne szomorkodj,itt vagyok én neked!Tudod,a karrierje,más nők,fontosabbak neki,mint egy gyönyörű,tökéletes lány.

-Én?Gyönyörű?Tökéletes?Komolyan gondolod?

-Nem gondolom,hanem tudom!-mondta,majd rám kacsintott Edward.

Az orvos jó hírt közölt velünk:hazamehetek!

-Hova haza?Harryhez?-gondolkodtam hangosan.

-Tudod mit,Daisy?!Gyere hozzám.Nálam nagyon jó helyed lesz!-mosolygott és megfogta a kezem.

Együtt elkezdtünk pakolni,majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk Ed lakásába.Aranyos kis háza van.Megmutatta a szobámat,lepakoltam,lezuhanyoztam és hamar lefeküdtem aludni,mert nagyon fáradt voltam.Este Edward jó éjt puszit is adott.

Edward

 

15.fejezet-Kórház

Itt a következő rész!Sajnálom,hogy lyen sokat késtem,de táborban voltam.Remélem ez a rész is tetszeni fog.A következő fejezet 4KOMI után jön!Jó olvasást!Krisztii,Wandus








-Lucy??!!LUCY!!-kiabáltam és odarohantam Lucyhez,aki a földön feküdt.-Lucy jól vagy?Hallasz engem??

-A lábam...-nyögte Lucy,majd oda mutatott.Az egész lába véres volt és egy üvegszilánk állt ki belőle.

-Harry!Menjünk be a kórházba!Azonnal!-mondtam Harrynek,majd beraktuk a kocsiba Lucyt.

A kórház elé kihoztak egy hordágyat,arra ráfektettük Lucyt.

Az orvos azt mondta,hogy darabokra tört a lába és,hogy tele van üveg szilánkkal,ezért megkell őt műteni és pár hétig bent kell maradnia.

-Lucy,meséld el nekem,hogy történt?-kérdeztem Lucytól mikor már láttam,hogy jobban van.

-Tegnap,mikor a pultos fiú elment a haverjaival utánuk akartam menni,de a sötétben alig láttam,így átestem egy üvegen ami darabokra tört.Gondolom így tört el a lábam és így került belém az üvegszilánk.Daisy!Ugye nem lesz semmi bajom?

-Nyugi Lucy,semmi nem lesz.Tudod mit!!??Itt leszek minden nap nálad.Haza sem megyek.

-De aranyos vagy!Szeretlek!

-Én is Lucy!

Bejött Niall a szobába és megkért engem,hogy egy kicsit menjek ki,mert beszélni szeretne Lucyvel.

(Niall szemszöge)

-Szia!Hogy vagy?Minden rendben van?-kérdeztem Lucytól.

-Szia!Az orvos szerint meg kell műteni a lábamat és néhány hétig bent kell maradnom.

-Lucy!Nagyon sajnálom ezt az egész dolgot!Az én hibám!Ha nem rúgtam volna be ennyire,haza mehettünk volna együtt és most nem lennénk itt.-mondtam,majd megfogtam Lucy kezét.

-Semmi baj,Niall.Vagy is remélem nem lesz semmi baj.....

-Adni szeretnék valamit neked.Ezt csak azért,hogy ne legyen rossz kedved.-mondtam,majd Lucy felé hajoltam és megcsókoltam.Izgatott voltam.A szívem hevesen vert,a hasamban görcs volt.

-Niall.....-mondani akart valamit Lucy,de nem tudta befejezni,mert az ovos közbe szólt.Kikellet mennem a szobából.

***

1 hét elteltével

A műtét után

(Daisy szemszöge) 

-Lucy,jobban vagy?Mit mondott az orvos?

-Már jól vagyok és még néhány hétig bent kell maradnom.Annyira unalmas idebent.Mi történt otthon?

-Minden unalmas.Kivéve az,hogy Harry nemrég találkozott egy régi ismerősével akivel rosszba vannak.Nekem szimpatikus.Edwardnak hívják.-mondtam,majd megszólalt a telefonom.Zayn volt az,egy tükröt keresett a szobámba,mert az övé elveszett.-Sajnálom Lucy elkell mennem,nagy gond van...Zayn ügy-nevettünk.-Nem baj?

-Semmi baj.Ha Zaynnek kell valami és nem találja kiborul,szóval..menj csak nyugodtan!

-Köszönöm!Szeretlek!Szia!-elköszöntem és rohantam haza.

Otthon Zayn a szobámban összegubózva ült és már majdnem sírt.Megnyugtattam,hogy nincsen semmi baj és adtam neki egy tükröt,majd vidáman kiugrált,mint egy kisgyerek.Hirtelen a hasam görcsölni kezdett,egyre jobban és jobban.Hívtam Harryt sokszor de nem vette fel.Végül Edwardot is felhívtam,ő egyből rohant hozzám és bevitt a kórházba.

Az orvos rossz hírt közölt.Elment a babám.Nem tudtam,hogy örömömbe sírjak vagy azért,mert szomorú vagyok.Edward végig ott ült az ágyam mellet és többször megölelt.Harry is betoppant az ajtón és meglátta Edwardot.

-Daisy jól vagy?

-Hát voltam már jobban is.-mondtam durcásan.

-Edward mit keres itt?-kérdezte Hazza.

-Daisy többször is hívott téged de nem vetted fel...Engem egyszer hívott egyből jöttem hozzá.-vágott közbe Edward. 

-Harry!Elment a baba!Most szomorú legyek vagy örüljek?!Rossz érzés!

-Szólok Lucynek,hogy egy ideig nem tudsz bemenni hozzá.Én minden nap itt leszek nálad és vigyázok rád!-mondta Harry,megölelt és átment Lucyhoz.Edward adott egy puszit,ajd ő is elment.

Amíg egyedül voltam,addig gondolkodtam.Azon,hogy milyen lett volna az életem gyerekkel.Nem sok mindent tudtam volna csinálni.A fiatalkoromnak ott vége lett volna,de most egy kicsit örülök,hogy még sincs babám.