18.fejezet-Veszekedésből újra szerelem

Sziasztok! Új rész!!Jó olvasást!Kövi rész legalább 6 KOMI után jön!
Patty,Wandus

*Harry szemszöge*

-Edward! Edward!-Kiabáltam.
-Igen? Szia Harry segíthetek?
-Hol van Daisy?
-Ohh...a házban van és alszik...gondolom. Amikor még bent voltam akkor még aludt.-mondta egy kicsit összezavarodva.
Nekem se kellett több, berohantam a házba és fel akartam rohanni, de Louis megállított.
-Mégis mit akarsz csinálni?
-Felmegyek hozzá és...
-És? És akkor mi lesz?-Mondja Louis.
-Nem tudom majd rögtönözök!
-Mert az olyan jó dolog.
-Nem érdekel. Szeretem Daisyt, és nem akarom elveszteni mert valami ficsúr elveszi tőlem.
-Ugye tudod, hogy te is elcseszted??
-Igen tudom...de ezt akarom helyre hozni!
-Figyelj Harry! Daisy is szeret téged!-Szólt közbe Edward.-Nagyon aranyos lány meg minden, de ő csak téged szeret.
-Hogy mi??
-Ezt meg, hogy érted??-Kérdi Louis. Igazából én se nagyon értettem, hogy mire akar kilyukadni!
-Tegnap este sokat beszélgettem vele miután hazahoztam, és csak rólad beszélt mag arról, hogy mennyire elcseszted!!!
-Hát ja..ezt én is tudom. Pont ezért szeretnék vele beszélni!
-Kivel akarsz, és miért beszélni???-Jött le az emeletről Daisy álmos fejjel.
-Veled!-Sütöttem le a szemem.
-Akkor mi most magatokra is hagyunk!-Mondta Louis és kiment Edwarddal. Pont jókor hagynak magamra ez nagyon jó! Na mind egy ezt magamnak kell megoldanom. Megfogtam Daisy kezét és felmentem vele az emeletre. Bementem az első szobába amit találtam, és leültettem az ágyra Daisyt az ágyra ami ott volt. Ő csak értetlenül nézett rám.

-Figyel Daisy én nagyon szeretlek téged, és csak téged szeretlek. És ha azt hiszed, hogy Candyt szeretem akkor nem jól hiszed. Ő csak egy régi osztálytársam, és jó barátok vagyunk!
-Ja persze. Az a sok idő amit együtt töltötök az biztos azt jelenti, hogy jó barátok vagytok.
-Csak azért voltam vele olyan sokat, mert rég láttam.
-Ja ahha.
-Kérlek higgy nekem. Daisy nagyon sajnálom, hogy nem voltam veled amikor kellett volna. Tudom, hogy ez súlyos bűn,de én nagyon szeretlek!!
-Harry, ha tényleg szeretsz akkor nem hagytál volna cserbe! Nem egyszer hagytál már cserben! Hanem kétszer! Akkor, amikor a legjobban szükségem volt rád. De nem, te ki tudja, hogy hol vagy és kivel!-Vágta a fejemhez már könnyes szemmel!
-Tudom, tudom, és nagyon sajnálom. Csak kérlek adj még egy utolsó esélyt. Kérlek!!-Már én sem bírtam a könnyeimmel, és nekem is legördült a szememen néhány könnycsepp. Gyorsan letöröltem az arcomról, hogy ne lássa meg de sajnos ezzel elkéstem!
-Te mégis miért sírsz Harry?-Nézett rám értetlenül.
-Mert...félek, hogy...örökre megutálsz...és azt..soha nem.. élném..túl..
-Jajj Harry..én..nem utállak...vagyis egy darabig igen...de most már nem hiszem-majd odajött hozzám és megölelt. El se hiszem, hogy megölelt, hogy lehet, hogy egy ilyen lány mint Daisy ennyire megbocsátó? De nem érdekel én is visszaöleltem, és olyan szorosan ahogy csak tudtam!
-Ömm..Harry..nem kapok..levegőt..
-Jajj, ne haragudj, csak annyira szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni!
-Harry én sem akarlak elveszíteni, csak kérlek máskor figyelj oda rám!
-Nem fogsz bennem csalódni! Mindig melletted leszek! Még akkor is amikor nem kéne-mondtam teljesen boldogan!
-Rendben!-Mondta mosolyogva Daisy.
-Szeretlek! De nagyon!
-Én is téged Harry.
Miután ezt kimondta Daisy én megcsókoltam őt. Nagyon jó volt újra őt csókolni! Eszméletlen érzés volt, soha nem akartam abba hagyni, de sajnos a levegőnk elfogyott. Miután ajkaink elváltak, én megint magamhoz öleltem!