17.fejezet-Miért hagytál megint magamra? 2.

Sziasztook!Újrész!!Jó olvasást!Kövi rész legalább 4KOMI után jön! (Most nem tudok mást írni:P).Wandus,Patty

*Harry szemszöge*

  -Szia!Miért hívtál?

 -Szia!Köszi,hogy eljöttél.Üljünk le a padra, elmesélem.Emlékszel még Joe Stewartra?Volt osztálytársunk. Már vagy két éve együtt jártunk, majd egyik nap megkérte a kezemet.Nagyon örültem neki, persze, hogy igent mondtam.

 -Ez nagyszerű, de ezzel mi a baj? -kérdeztem kíváncsian.

 -Az esküvőnk napján.....nem jelent meg...-mesélte sírva. Furcsálltam kicsit, hogy nem jön könny a szeméből...de mindegy.-Nem tudom, hogy mi történhetett, nagyon szerettük egymást...és most olyan jól jönne egy barát aki megvigasztal..aki...

 -Rám mindig számíthatsz.Ilyenek a barátok.-mosolyogtam, majd megcsörrent a telefonom, egy hangüzenet jött:-Miért hagytál megint magamra? -mondta Daisy sírva.
 -Úristen, Daisy! Bocsáss meg!-motyogtam magamban.-Sajnálom Candy,most mennem kell, fontos!Szia!

 -Öm...oké...majd hívlak....Szia...

 Gyorsan bepattantam a kocsiba és siettem a kórházba.Útközben a rendőrök megállítottak gyorshajtás miatt.

 -Elnézést biztosúr, de sietek a kórházba.

 -Harry Styles?! A lányom nagy rajongója.Most kivételesen elengedem, de cserébe kérnék egy autogramot.-mondta a rendőr, adtam egy aláírást és rohantam Daisyhez.

 *A kórházban*

 Felszaladtam az emeletre Daisy szobájába. Benyitottam, de a szoba üres volt.

 -Daisy?! -kérdeztem magamtól, majd a szekrénybe is benéztem, hogy biztos legyek abban, hogy elment.Kimentem a recepcióhoz és megkérdeztem, hogy a 156-os szobából (Daisy szobájából) mikor ment el a "beteg". Azt mondták, hogy 2 órája engedte haza az orvos.
 -Én akkor Candy-vel voltam...a szerelmemnek szüksége lett volna rám.-gondoltam magamban, majd hazaindultam.

 *Otthon*

-Daisy!!!! Itt vagy drágám? -kiabáltam.

 -Nem, nincs itthon.-szólt egy hang. Louis volt az.-Ugye tudod, hogy most nagyon mérges vagyok rád?

-Mindenki haragszik rám.De te most miért?

 -Ne játszd itt nekem a hülyét.Tudod te nagyon jól!

 -Arra gondolsz ami Daisy-vel történt?

 -Igen, pontosan arra.Hogy lehettél ennyire felelőtlen? Miért nem mondtad el nekem?A tesók mindent elmondanak egymásnak!Ugye?!-kérdezte Lou,majd mérgesen rámnézett.

-Igen,de...most annyira össze vagyok zavarodva...és....-sírni kezdtem,pedig én nem vagyok az a sírós fajta.

-Jaj,Hazza!Göndörkém,ne sírj!-vigasztalt Louis és átölelt.

-De amúgy te erről honnan tudsz?

-Lucytól,meglátogattam a kórházban.Szegény,annyira egyedül van,de nemsokára kiengedik.De most nem ez a lényeg,most Daisyre gondoljunk.Mikor bementél a kórházba már nem volt ott,ugye?

-Már nem,de nem tudom,hogy hova mehetett.Azt hittem,hogy itthon van.Várjcsak!Lucy!Lucy talán tud valamit!

Hát akkor mire várunk?Menjünk!

*Újra a kórházban*

-Louis!De örülök neked!Ó,Harryt is magaddal hoztad?Ennek most nem örülök.

-Most Daisy miatt jöttünk...-kezdte el Louis a mondandóját,de Lucy közbeszólt.

-Mi történt vele??

-Hát..elment...vagyis haza engedték a kórházból,de nincs otthon.Nincs valami ötleted,hogy hol lehet?-folytatta Lou.

-Öm..valaki..aki...EDWARD!Edwarddal mostanában nagyon jól kijönnek.Nézzétek meg nála.

-Na de jó..Edward...uuutálom.Azért köszi Lucy,ezt még meghálálom!-mondtam,majd adtam egy puszit az arcára.

-Tudod hol lakik Ed?-kérdezte tőlem Louis.

-Sajnos tudom...

*Edward házánál*

-Ez az a ház?

-Igen.

Nem is kellett csöngetni,mert Edward épp a kertben volt.

-Edward!Edwaard!-kiabáltam.

16.fejezet-Miért hagytál megint magamra?

 Sziasztok!Itt az új rész és van egy hírem....Új társszerkesztőm van!!A neve Patty és ezt a részt is ő írta!A kövi fejezet 4KOMI után jön!Jó olvasást!!Wandus,Patty xxx :D

(Harry szemszöge)

Bekopogtam Lucyhez.

-Szia. Bejöhetek?

-Szia. Persze. Mizu?

-Semmi, csak azért jöttem be, hogy szóljak, hogy Daisy nem tud majd bejönni hozzád egy darabig.

-Mi? Mi történt vele?

-Hát..öm...Terhes lett, és most azért van a kórházba ,mert valahogy elment a baba.-mondtam egy kicsit hadarva.

-Terhes? Kitől? Hogyan?

-Igen, és tőlem, és gondolom nem kell mesélnem arról, hogy hogyan.

-Nem hiszem el. Harry, hogy lehettél ilyen hülye??

-Részegek voltunk, és csak úgy megtörtént.

-Nem hiszem el! Hogy van most??

-Már sokkal jobban, mint volt, és egy kicsit mérges is rám.- mondtam neki szomorúan.

-Én is az lennék rád hidd el.

-Igazából nem azért, amiért te. Hanem azért ,mert nem vettem fel a telefont mikor baj volt. De ez már egy másik történet.

-Oh My God....Harry. Most magamra hagynál lécci?

-Persze. Akkor szia.

-Szia.

Lucy nagyon mérges rám. Csak tudnám, hogy miért! Jó tudom, hogy hülyén cselekedtünk, de akkor is az a múlt. Visszamentem Daisyhez, hogy-hogy van de ő aludt. Olyan szép nyugodtan aludt. Még néztem vagy 10percig, és utána megszólalt a telefonom. Gyorsan kimentem a kórteremből, hogy ne ébresszem Daisyt. Candy hívott.

-Szia Candy. Mizu?

-Szia Harry. Kérhetek tőled valamit?

-Persze mond csak.

-Tudnánk találkozni a parkban úgy egy fél óra múlva??

-Ömmm...persze. Akkor egy fél óra múlva.-Majd leraktam a telefonomat, és még egyszer bementem a kórterembe és adtam egy puszit Daisy arcára, majd elindultam a parkba.

(Daisy szemszöge)

Hirtelen egy rémálomból ébredtem fel.Azt álmodtam,hogy mégis megszületett a baba és Harry magunkra hagyott,elment.Nagyon rossz érzés volt.

-De Harry hol van?Még mindig Lucyval beszél?Ugye nincs semmi baj,nem vesztek össze?-gondoltam magamba,majd egy újabb görcsös fájdalom tört rám.Szerencsére a folyosón pont ott ment egy nővér,szóval a kevéske erőmmel kiabáltam neki;meghallotta.Szólt az orvosnak,bejött és megvizsgált.Csak egy fájdalom csillapítót adott nekem.Azt mondta,hogy nem kell pánikolni az ilyen fájdalmaknál,csak vegyek be egy szemet a gyógyszerből és rögtön hatni fog.Mikor elmúlt a görcs felhívtam Harryt,hogy jöjjön át az én szobámba.Csörög...csörög...de nem veszi fel.Megint megpróbáltam hívni,de csak a hangrögzítő kapcsolt be:

-Miért hagytál megint magamra?-mondtam sírva a telefonba,majd leraktam.

Most Edwardot hívtam,rá mindig számíthatok.Néhány perc múlva már nálam volt.

-Szia!-köszöntem.

-Szia!Hogy vagy?

-Nem túl jól.Megint hívtam Harryt,de nem vette fel.Biztos elment.-mondtam letörve

-Ne szomorkodj,itt vagyok én neked!Tudod,a karrierje,más nők,fontosabbak neki,mint egy gyönyörű,tökéletes lány.

-Én?Gyönyörű?Tökéletes?Komolyan gondolod?

-Nem gondolom,hanem tudom!-mondta,majd rám kacsintott Edward.

Az orvos jó hírt közölt velünk:hazamehetek!

-Hova haza?Harryhez?-gondolkodtam hangosan.

-Tudod mit,Daisy?!Gyere hozzám.Nálam nagyon jó helyed lesz!-mosolygott és megfogta a kezem.

Együtt elkezdtünk pakolni,majd kimentünk a kocsihoz és elindultunk Ed lakásába.Aranyos kis háza van.Megmutatta a szobámat,lepakoltam,lezuhanyoztam és hamar lefeküdtem aludni,mert nagyon fáradt voltam.Este Edward jó éjt puszit is adott.

Edward